3. nap: 2 a 80ezerbøl

Ma korán keltünk, hogy legyen lehetøségünk tényleges bejutni a Tiltott Városba. Mindenki úton volt a munkahelyére, így megtapasztalhattuk a kínai reggeli ingázó forgalmat. Tengernyi ember volt a metróban, mint egy olajozott gépezet haladtak az emberek a munkahelyük felé. Bár a metró tele volt, teljes csend volt, mintha szabály lett volna, hogy reggel senki sem beszél.

Amikor kiértünk a metróból, nyílvánvalóvá vált, hogy itt bizony verseny van a jegyekért a Tiltott Városba. Tegnap mind a 80ezer jegyet eladták 10 óra eløtt, és most 9 óra volt mire leszálltunk a metróról. Voltak emberek akik futottak a jegyárusító iroda felé, de føként mindenki tolakodott eløre a jegy reményében. A jegyirodánál annak ellenére, hogy több sor volt, az emberek elkezdtek eløretolakodni, mindenki ideges volt, hogy nehogy az orruk eløtt zárják be az irodát hogy elfogyott a jegy. Nekünk sikerült megvennünk a jegyeinket, ami nagy megkonnyebülés volt. Izzadtak voltunk ,fáradtak voltunk, de sikerült!

Reggel már olyan meleg volt, mint a tegnapi nap legmelegebb pontján, a nap égetett még a vastag réteg naptejen keresztül is. Megkezdtük túránkat a Tiltott Városban, egyszeruen lenyugözø volt. Hatalmas épületek, eløttük hatalmas terekkel, részletes díszítésekkel. Miközben hallgattuk az Audio Guide-ot (magyar volt, de dán nem :P) lehetøségünk volt megismerni a különbözø épületek funkcióit, és a Tiltott Város történelmét.

Egy ponton meghúzódtunk az árnyékban egy fal mellé ülve, menekülve az égetø napsugarak eløl, amikor is egy csapat „katona ruhás” kisgyerek jelent meg. Amikor a tanáruk elengedte øket, mind egyszerre megindul felénk, és ott álltak a lábainknál, mint megannyi minion. NEm értettük hogy mi történik, amíg egy bátor lány odalépett hozzánk a kezében egy kamerával, és megkérdezte hogy csinálhat-e egy képet Simonnal. Simon persze igent mondott és leugrott a fal melløl. Hirtelen az összes gyerek megindult felé tolakodva, hogy tudjanak vele képet csinálni. Miután végeztek Simonnal, hozzámfordultak, és én lettem a fotózás sztárja. Mieløtt eljöttünk Kínába, mondták nekünk hogy a fehér emberek különlegességnek számítanak azok számára, akik még nem láttak fehér embert, és izgatottak lesznek és majd tuti csinálnak rólunk képeket, ami már megtörtént az eløzø pár napban, de nem ilyen extrém mértékben. Szóhoz sem jutottunk, egy jót envettünk rajta. Amikor azthittük hogy elmentek, láttuk hogy még két fiú körülöttünk somfordál, akiknek egy idø után sikerült összeszedniük a bátorságukat, hogy megkérjenek hogy had csináljanak egy képet velem. esøbb kicsit megcsalva éreztük magunkat, amikor láttuk hogy más fehérekkel is ilyen izgatottan csinálnak képeket. Nagyon cukik voltak! 🙂

Folytattuk az utunkat a Tiltott Városon keresztül, ahol a terek egyre kisebbek lettek, és hirtelen a 80ezer látogató nem tudott szétoszlani. Meleg volt, és nem lehetett anélkül megmozdulni, hogy bárkibe belebotoljon az ember. Arra meg végkép nem volt lehetøség, hogy jól megnézzünk akármit is, mert mindenhol egy falnyi tulakodó ember állt. Mikor végre kiértünk, úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk a hostelba lehulni és kicsit kipihenni magunkból az embereket.

Miután szundítottunk egyet a légkondi alatt, és kicsit felfrissültünk, elmentünk a CCTV épületéhez, ami a Chinese Central TV hatalmas A formályú épülete. Amikor odaértünk, teljesen le voltunk nyugözve Kína egy számunkra teljesen új oldalától. Mindenhol hatlamas üveg felhøkarcolók voltak, hatalmas forgalom, ez volt modern Kína. Már attól is elszédültünk ha felnéztünk a felhøkarcolókra.

Ezek után úgy döntöttünk hogy ellátogatunk egy bevásárló/bár utcára amit Sanlitunnak hívnak, ahol megint csak Kína modern oldala tárult elénk. Meg akartunk vacsorázni, de észre vettük hogy nincs elég készpénz nálunk, úgyhogy elkezdtünk ATM-ekre vadászni. Az elsø 5 autómatából nem sikerült pénzt levennünk , úgyhogy kicsit elkezdtünk pánikolni, de végül sikerült belebotlanunk egy CITTI Bankba, ahol sikerült kivennünk pénzt, ez nagy megkönnyebbülés volt. A vacsora emgint csak fantasztikus volt: fuszeres marhaoldalas, kimchee valamilyen tésztával és sajtal, sült rizs marhával és currys zöldségekkel töltött levelestészta volt a menü, egy jó üveg kínai sörrel.

Most várjuk a holnapot, amikor is egy 7km-es túrán fogunk részt venni a Nagy Falon.

Puszi,
Eszti & Simon

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük