Ma volt a kínai Nagy Fal túrájának a napja. Egy 7km-es túrát foglaltunk le a hostelon keresztül.Eløször egy 10km-es túrára akartunk feliratkozni, the a hostel recepciósa lebeszélt minket róla, így a 7km-es túránál maradtunk. Reggel 7 eløtt keltünk, hogy idøben elkészüljünk, és még indulás eløtt tudjunk magunknak találni ebédet késøbbre, amit égül sikerült megvennünk a szomszédos étteremben, ahol a reggelit kapjuk.

Egy légkondis busszal indultunk el a Nagy Fal Gubeikou tornya felé, ahol a túránk kezdødött. Pár órás volt a busz út, és a vezetønk útközben mesélt egy kicsit Kína történelmérøl, a különbözø dinasztiákról és a Fal történelmérøl. Amikor megérkeztünk Gubeikou-ba, 2 túravezetø várt ránk, akik végigkísértek minket a túrán, amíg a buszos túravezetø elment a busszal a felvevø pontra, a Jinshanling Nyugati tornyához. Mieløtt elindultunk, megkérdezte hogy tuti nem akar-e senki  busszal menni, de természetesen mi túrázni akartunk – izgatottak voltunk nagyon, és úgyérztük hogy készenállunk.

Végigsétáltunk egy kis falun, és fel pár lépcsøn a Gubeikou toronyig, ahol már pihegtünk a melegtøl és a lépcsøzéstøl. Úgygondoltuk hogy készenállunk majd egy ilyen túrára, miután múlthéten költöztünk be egy harmadik emeleti lakásba, de ez 36 fokban sokkal nehezebnek bizonyult. A toronybol elindultunk a tényleges túrára, aminek az elsø fele körülbelül 40 percig  (2.5km) kéne tartania, normál tempóban, amelyet egy kb 20perces (0.5km) rész követ addig a toronyig, ahonnan le tudunk sétálni a buszhoz. Ettøl a toronytól tovább lehet sétálni még 5km-t (2.5km oda-vissza). Eløször úgy gondoltuk hogy egész jól megy, de gyorsan elkeztük hátra maradni a csoporttól egy másik párral egyetemben. Körülbelül 1.5km után úgyéreztük hogy fel fogjuk adni. Extrém meleg volt, nem volt levegø mozgás, az út meredek volt és rengeteget gkellett felfelé gyalogolni, és egy nem túl energiadús reggeli után gyorsan kifogytunk az energiából. Egyre több rövid szüntetet tartottunk, hogy tudjunk inni egy kis vizet, de ahogy sétáltunk mindketten egyre rosszabbul éreztük magunkat, és le kellett ülnünk egy idøre. Az olasz párossal cserélgettük egymást a leghátul menetelben, amíg az egyik túravezetø legutoljára maradt mint sereghajtó. Nagoyn kedves volt, nem próbált meg siettetni minket egyáltalán.

Amikor már csak pár száz méter volt hátra, egy nø jött sétálva lefelé az elsø toronyból ahol ebédelnünk kellett volna, aki beszélt angolul. Segített nekünk, motivált minket, hogy meg tudjuk csinálni azt a kis távot, és végül sikerült elérnünk az elsø tornyot! Teljesen kimerültek voltunk, de siekrült! A toronyban tudtunk venni jéghideg cocacolát, amire már eléggé szükségünk volt, annak ellenére hogy az ára kicsit borsos volt. A víz is 20yen-be került és a cola is 20yenbe került. (A hostelban egy ugyanolyan üveg víz 2yen) Leültünk a torony árnyékában, ahol végre volt egy kis szél ami lehutott minket, és úgy döntöttem (Simon) hogy megeszem az ebédem egy részét hogy magamhoz vegyek egy kis enregiát az utolsó távhoz. A hölgy aki segített nekünk aztmondta, hogy már csak kb 20perc séta van hátra a 2. toronyig lassú tempóban, ami sokkal egyszerubbnek tunt, mint az eløzø 40perces táv, ami több mint 1órába tellett nekünk.

Amikor elkezdtünk összeszedelødzködni hogy tovább induljunk, a nø elkezdett nekünk mutogatni szuveníreket, és nagyon sértødöttnek tunt amikor visszautasítottuk. Visszajött pár pólóval, és mivel nagyjából neki köszönhetjük hogy nem a Nagy Falon kellett letöltenünk életünk további részét, úgy döntöttünk hogy veszünk két pólót. Ideje volt az alkudozásnak, eløször 120yent akart kérni 1db pólóért. Végül 180yent (kb 7000 Ft-ot) fizettünk a két pólóért.

Tovább indultunk errøl az állomásról, és erønket visszanyerve, minden sokkal egyszerubb volt. A következø távot kevesebb mint 20 perc alatt megtettük, de ezen a ponton úgy döntöttünk hogy elég volt a túra mára, és a toronynál maradtunk hogy megebédeljünk és pihenjünk egy kicsit mieløtt itt volt az idø leindulni a buszhoz. Azok, akik megtették a következø 5km-t is, aztmondták hogy az is körülbelül ugyan olyan volt, mint ami már láttunk.

Úton hazafelé sikerült egyet szundítanunk és kicsit kipihennünk a túrát, és most a hostelben vagyunk és készülünk a vacsorához és talán egy pár italra valahol.

Holnap kicsit tovább alszunk, és valószínuleg a Nyári Palotát fogjuk megnézni. Az idø eddig szép volt, de nagyon meleg, de holnaptól kicsit instabilabb lesz az idøjárás, szóval ez alapján fog alakulni a következø pár napunk Pekingben.

Puszi,
Simon és Eszti