Egy jó hosszú alvás után, megpróbáltunk korán felkelni az elsø teljes napunkon Pekingben. Kicsit több idøbe telt összeszedni magunkat, mint terveztük, így 9óra körül kezdtük a napunkat regggelivel a hostelünkkel szomszédos kávézóban. Egyszeru reggelit foglal magában a hostelünk ára, de mi úgy döntöttünk hogy szeretnénk kávét is a reggelink mellé. Eszti jegeskávét szeretett volna inni, és amit rendelt az hasonlított is arra, viszont véletlenül sikerült az én normál fekete kávémet jegeskávévá csinálni, ami annyit jelent, hogy jégkockákat tettek a fekete kávéba- nem pontosan az amit vártam.
Miután befejeztük a reggelinket, összepakoltuk a dolgainkat és bemázoltuk magunkat naptejjel, itt volt az ideje elindulni.Az elsø állomásunk a Tiltott Város volt. A Tiltott Város volt a császári palota a Ming Dinasztia (1368-1644) közepétøl a Qing Dianasztia (1644-1912) végéig. A Tiltott Város név onnan ered, hogy amíg császári palotaként szolgált, a palota tiltott hely volt a köznép számára. A palota 1920-ban nyitotta meg ajtaját a nyilvánosságnak. Mi felfegyvereztük magunkat pár applikációval a telefonjainkon, hogy egyszerubben tudjunk Pekingben közlekedni, így egyszeruen sikerült elnavigálnunk a Tiltott Város bejáratához. Ahogy felérkeztünk a metrótól, egy hatalmas sorral szembesültünk, ami egy biztonsági ellenørzésen vezetett keresztül. Amikor végre a palota elé értünk, egy angolul beszélø ember jött oda hozzánk, aki mutatott nekük egy alternatív bejáratot a palotába, hogy ne kelljen olyan soakt sorba állni. Normálisnak tunt, úgyhogy el is indultunk abba az irányba amit mutatott, és fura módon ø is jött velünk. útközben megmutatott nekünk egy kép kiállítást, és megpróbált eladni pár képet. Eløször 150 yen/darabért, majd 200 yen/2 darabért, majd a végén egészen lement 160yen/2 darab képre. Mivel nem akarutnk képet venni, kimentünk a jegypénztárhoz, ahol kiderült hogy onnan nem lehet megközelíteni a Tiltott Várost. Mire megfordultunk ez az ember már nem volt ott, de legalább nem sikerült pénzt lehúznia rólunk, csak az idønket fecsérelte kicsit. Késøbb a nap folyamán láttunk ugyanolyan képeket, mint amit ø árult, mindössze 15yen/darabért.
Utunk tovább vezetett a Tiltott Város fenséges kapuin, amíg nem elértük a palota tényleges bejáratát. Találtunk egy információs irodát, de ahogy beléptünk, azzal kellett szembesülnünk, hogy az összes jegy elfogyott, mivel aznap már 80ezer látogatója volt a palotának. Kicsit csalódottan, de elhagytuk a palotát.
Miután 3 órát töltöttünk azzal, hogy megpróbáltunk bejutni a Tiltott Városba, úgydöntöttünk hogy keresünk egy helyet, ahol ebédelhetnénk. A Beihai Parkban kötöttünk ki, ahol gyorsan is találtunk egy helyet ahova beülhettünk megebédelni. Ugyan képek nem voltak az ételekrøl, de volt angol nyelvu étlapjuk, amirøl sikerült ételt rendelnünk. Az ebédünk közepén, amit a Jáde Szigetet körbevevø tó partján élvezhettünk, hirtelen arra lettünk figyelmesek, hogy egy kínai férfi egy pincérnøvel ordibál az egyik szomszédos asztalnál. A pincérnø megjelent egy férfivel, akirøl mi úgy gondoljuk hogy a menedzser lehetett. Pár percen belül a veszekedés ott tartott, hogy a vendég meg akarta verni a menedzsert. Az emberek próbálták szétválasztani øket, de a mérges vendég nagyon verekedøs kedvében volt, így mentek keresztül az éttermen, egészen az étterem eløtti térig, ahol foytatták a veszekedést. Ahonnan Eszti ült, úgytunt, hogy a vendég azért lett mérges, mert rászóltak hogy ne dohányozzon, hiszen a park egész területén tilos a dohányzás, ezt táblák is jelezték, többek közt egy tábla, ami közvetlena vendég mellett volt. Mi azért jót szórakoztunk a jelenten.
Miután befejeztünk a nagyon finom Kung Pao csirkénket rizzsel és a marha levesünket, bejártuk a Jáde Szigetet a gyönyöru templomaival és pavilonjaival, egészen a Fehér Pagodáig, ami egy nagy fehér torony, aminek a tetején egy kis Buddha ül. Innen fantasztikus látvány tárult elénk Pekingre és a Tiltott Városra. Mieløtt Pekingbe jöttünk, én úgy gondoltam, hogy Peking egy felhøkarcolókkal surun rakott város, de a város belsejében ahol mi jártunk eddig, maximum egy magasabb épületet láttunk, és a város tele van parkokal, zöld területekkel és fákkal.
A Fehér Pagoda után, az Ég Temploma felé vettük az irányt. A parkba érve láttunk helyieket akik csoportokban énekeltek, kártyázókat és sok sportolót az erre kialakított felnøtt játszótéren. Az Ég Temploma egy templom együttes, amelyek egy 2.67m2-es parkban helyezkednek el. Eløször is A jó termé´sert szóló imák csarnokát néztük meg. Ez egy hatalmas, háromormú kerek épület, 32 méter átmérőjű és 38 méter magas, három réteg márványalapon áll, itt könyörgött az uralkodó jó termésért. Az épület teljesen fából készült, szögek nélkül.
Majd A Fölséges Menny termét néztük meg, ami egy egytornyú kerek épület, amely egyetlen márványalapon áll. A Jó termésért szóló imák csarnokától délre található, és hasonlít az előbbire, azonban kisebb nála. Egy kerek fal, a visszhang fal veszi körül, ami nagy távolságokra is elviszi a hangot. A két épületet a Karmazsinvörös híd köti össze, egy 360 méter hosszú emelt gyalogút, amely enyhén lejt az imacsarnok felé.
Majd a Kerek oltárhalom felé vettük az irányt. Ez egy üres kerek emelvény három réteg márványkövön, itt imádkozott az uralkodó alkalmas időjárásért. Az egész Ég Templomában rengetek a szimbólum, a kör a eget reprezentálja, amíg a négyzet alak pedig a Földet, ezért az épöletek mind köralakúak, amelyeket négyszögletu fal vesz körbe kívülrøl. A Kerek oltárhalom közepén van egy kø, amit 9 csempe vesz körül, majd azokat 18db veszi körbe, és így tovább, amíg a legkülsø részen 99 csempe veszi körbe az egészet. Ez azért, mert a 9 a legszerencsésebb egy jegyu szám Kínában, ezért minden szimmetriának valahogy kapcsolódnia kell a 9-es számhoz.
Végül körbesétáltuk a park kertjeit, mieløtt vissza tértünk volna a hostelbe. Ez egy nagyon hosszú és meleg nap volt, így szükségünk volt egy kis pihenésre vacsora eløtt. Most aszobánkban vagyunk, és holnap újra megpróbálunk bejutni a Tiltott Városba.
Puszi,
Simon & Eszti