A mai napot késøn kezdtük, nagyon késøn, dél körül. Mindkettønknek nehezére esett felkelni, így úgy döntöttünk hogy pihenünk kicsit. Eløször a Pekinig Nyugati Pályaudvar felé vettük az irányt, hogy fel tudjuk venni a vonatjegyeinket, mivel holnap után továbbindulunk Xi’an-be. Az épület maga fantasztikusan néz ki, hatalmas és régi és modern Kína keveredése, amilyennek utazásunk eløtt képzeltük Pekinget.

Miután megszereztük a vonatjegyeket, ellátogattunk a Nemzeti Eløadó-Muvészeti Központhoz, amirøl azt hallottuk, hogy szintén fantasztikus az épülete. Innen tovább sétáltunk a Tiananmen tér felé, amin különbözø kommunista szobrok állnak, és nagyon jó kilátas van Mao képére a Tiltott Város oldalán. A tér és az azt körülölelø épületek mérete lélegzetelállító.

Ezek után a Wangfujing nevezetu bevásárló- és sétálóutca felé vettük az irányt, ami a napunk legérdekesebb része volt. Innen nyílik egy kis utca/sikátor, ami tele van utcai ételárusokkal. Ez még így nem hangzik túl különlegesnek, viszont itt a menünk a következøk voltak: sült skorpió, csikóhal, tengericsillag, gyíkok, pókok és más, számunkra nem beazonosítható dolgok. Sok ezekbøl bár már pálcára húzva, de még élve volt kiállítva, mieløtt megsütötték volna.Nagyon undorító volt. A gyomrom nehez bírta azt az utcát, miközben Simon nagyon élvezte hogy ezeket a fura kajákat fotózhatja. Végül egyiket se próbáltuk ki, nem voltunk elég bátrak. Ezek helyett inkább ettünk egy sült fagyit, és Simon evett valamit, amiben pulykahús volt.

Mire körbesétáltuk a környéket eljött a vacsoraidø, úgyhogy gyorsan ledobtuk a dolgainkat a hostelben, és elindultunk keresni egy jó helyet a Pekingi kacsa kipróbálásához. Rita még szomaton ajánlott egy helyet, így ott kötöttünk ki. Az étterem egy épúlet pincéjében volt, és rengetegen vártak a bejáratánál hogy bejuthassanak, Egy férfi állt egy gépnél, aki kiosztotta a sorszámokat a várakozóknak, regisztrálta hogy hány ember tartozik egy csoporthoz, és közben szólította azokat, akiknek megüresedett egy asztal. MEgkaptuk a számunkat, és azt mondták, hogy kb. 20 percet kell várnunk, kb 25 perccel késøbb kaptunk is egy asztalt és rendeltünk egy fél pekingi kacsát. Aztmonta a segítøkész felszolgáló, hogy az a szokás, hogy rendelnek egy fél kacsát és még 2føételt mellé és késøbb még rendelnek egy másik fél kacsát ha úgydöntenek, de mi maradtunk a fél kacsánál. Eløször kaptunk egy tányért vékonyra szelt sült kacsabørrel, amit cukorba kellett mártanunk és úgy kellett elfogyasztanunk. Furcsa volt, de finom. Aztán kaptunk valamit ami palacsinta tésztához hasonlított (persze nem az volt), majd valamilyen szószt, vékonyra szelt uborkát, vékonyra szelt hagymát és végül megérkezett a nagyon vékonyra szelt kacsa is. Egy pincér hölgy bemutatta nekåunk, hogy hogy kell fogyasztani a kacsát. Eløször venni kell egy placsintát, rátenni egy szelet kacsát, amire rá kell tenni egy szószba mártott szelet kacsát, majd még egy szelet kacsát, mellé kell helyezni egy szelet uborkát és két szelet hagymát, majd fel kell tekerni mint egy pici burritót. Nagyon finom volt! Miközben ettünk, láthattunk egy kis eløadás is.

Mikor végeztünk, elmentünk sétálni egyet. Vettünk egy kis desszertet, ami zöld tea fagylalt volt, virágcserépben tálalva, tört csokiskeksszel a tetején, cukorkával és mentávala  tetején. Úgy nézett ki mint egy mini bonsai, és kanál helyett egy mini lapátot kaptunk, hogy jól belapátolhassuk. 😀

Úton hazafelé, Rita ajánlása alapján, úgydöntöttünk, hogy kipróbálunk egy fura édességet. Ez egy krém, ami valami szørnek kinézø dologgal van beborítva. A krém az édes, a „szør” viszont hús (mi marhásat választottunk). Annyira fura volt, hogy mindketten csak egy flaatot ettünk ebbøl a desszertbøl. Eløször a húsnak olyan állaga volt mint a szørnek, majd elolvadt és ilyen rágós, sós és markáns ízu valami lett beløle, ami összekeveredve az édes krémmel nagyon kellemetlen ízt eredményezett. Legalább megpróbáltuk! Gyorsan vettünk egy fayasztott joghurtot, hogy eltüntessük ezt a fura ízt a szánkból.

Bónusz gondolatok mára:

• EGyre jobban imunissá válunk a néha az utcákon terjengø fura szagokra. Viszont a büdös tofu, ami egyfajta fermentált tofu, nem bírjuk megszokni, ahogy a wc-k környékén terjedø szagokat sem. (A wc-hez køthetø tevékenységeinket a hostelre próbáljuk korlátozni). 😀
• Hatlmas a kontraszt a város egyes részei közt, amit fantasztikus látni, ezt meg is próbáljuk megmutatni a képinken keresztül.
• Még mindig misztérium számunkra hogy hogy muködik a forgalom, viszont már anélkül is neki merünk vágni az úton való átkeléshez, hogy megvárnánk hogy jöjjön egy helyi aki elindul. A mi módszerünk a következø: Hatalmas önbizalmat mutatva vágunk neki az útnak, és fontos hogy SOHA NE HEZITÁLJ. Úgytunik hogy mindenki hasonlóképp vág át az utakon, még akkor is ha piros a lámpa, és tényleg muködik.

Puszi,

Eszti & Simon